2. Helyezzük az olvasót a középpontba!

Mindig gondoljuk végig, kinek is írunk: nemcsak a felettesünknek vagy a fordításunkat lektoráló munkatársnak, hanem a célközönségnek is. Az idő – akárcsak számunkra – számukra is értékes. Gondoljuk végig, kik is ők, mit tudhatnak már az adott kérdésről, és mi az, amihez viszont magyarázatot kell fűznünk.

Próbáljuk a témánkat az ő szemszögükből végiggondolni:

• Vonjuk be olvasónkat a témába, szólítsuk meg közvetlenül! (Az olvasó közvetlen megszólítása a Bizottság dokumentumaiban sajnálatos módon igen ritka jelenség).
• Képzeljük el, milyen kérdések fogalmazódhatnak meg benne – és írásunkban válaszoljunk ezekre! (E kérdéseket akár alcímként is feltüntethetjük. Például: „Milyen változásokat hoz magával az új intézkedés?” „Miért van szükség erre a politikai lépésre?” „Kiket érint az intézkedés?” „Mit szeretnénk ezzel a lépéssel elérni?”).
• Keltsük fel olvasónk érdeklődését! Ne terheljük túl felesleges információkkal. Amennyire lehet, kerüljük az Európai Bizottság eljárásaira, illetve az intézményközi formaságokra utaló megjegyzéseket. A legtöbb olvasó számára ezek érdektelen részletek, és csupán azt az érzést erősíthetik bennük, hogy a Bizottság tőlük távol álló, bürokratikus intézmény. Ha mégis feltétlenül szükség van e részletekre, röviden indokoljuk meg, miért.