6. Egyszerű, mint az egyszeregy

Jó példa erre, hogy a hátrányos helyzetű emberek gyakran úgy nőnek fel, hogy soha meg sem próbálnak elsajátítani egy idegen nyelvet, sőt néha még anyanyelvükön is alig tudnak írni-olvasni – az uniós támogatású Allegro projekt azonban bőséges bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy ezért sokkal inkább a szociális körülmények, semmint a veleszületett alkalmatlanság a felelős.

Igaz, hogy a nyelvtanulás – és ez alól az anyanyelvünk sem kivétel! – egész életre szóló feladatot jelenthet, ám nem is kell mindenkinek olyan szintű tökélyre fejlesztenie a nyelvismeretet, hogy regény- vagy versírásra, netán szónoklásra vállalkozhasson.


Ifjúság vagy bölcsesség?

Általános nézet, hogy a gyerekek tanulják legkönnyebben az idegen nyelveket: sokat segít nekik, hogy rugalmasabban gondolkodnak, kevésbé gátlásosak, bőven van idejük és élvezik az utánzást, ráadásul kitűnően átveszik a helyes kiejtést, így meggyőzőbben hangzik, amit mondanak. A felnőtteknek is megvannak azonban a maguk erős oldalai: jobban átlátják a nyelv működését és felépítését, és könnyebben tanulják a nyelvtant. A felnőtt bevándorlók gyakran ugyanolyan jól megtanulják új hazájuk nyelvét, mint a gyerekeik, ám a kiejtéssel sokkal nehezebben boldogulnak.

Ezért némileg megtévesztő azt állítani, hogy „túl öregek” lehetnénk a nyelvtanuláshoz. Az uniós finanszírozású JoyFLL projekt egészen újszerű és innovatív módon közelítette meg ezt a kérdést, amikor a nagyszülők és unokáik közötti, gyakran igen erős kapcsolatra építve igyekezett egyidejűleg ösztönözni e két generáció nyelvtanulását.


Válassz szintet!

Érdekes módon minden nyelvismeret nélkül is meglepően sok mindent megérthetünk. Különösen igaz ez az egyazon nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek esetében. Az úgynevezett „diszkurzív kompetenciának” és a nyelvek közötti közös elemek felismerésének köszönhetően azonban kisebb mértékben teljesen ismeretlen nyelvek esetében is fennáll ez a jelenség.