Egy írás értéke sosem a hosszúságától függ. Az olvasó nem fog nagyobb tisztelettel gondolni arra, aki tíz helyett húsz oldalt írt – különösen akkor nem, ha úgy érzi, a témát tíz oldalban is fel lehet dolgozni! Valószínűbb, hogy inkább neheztelni fog arra, aki írásával a szükségesnél többet vett igénybe értékes idejéből.
Röviden...
Hogyan tudjuk szövegünket megtisztítani a feleslegtől?
- Egyértelmű dolgokat felesleges kijelenteni. Bízzunk
az olvasó józan eszében!
- Felesleges telezsúfolni a dokumentumot olyan
kifejezésekkel, mint például „amint az közismert”,
„személyes véleményem szerint”, „mind A, mind
B szempontjából egyaránt”. A hasonló vagy azonos
jelentésű szavak ismétlése (tautológia) stílushiba
(pl. „valós tény”: egy tény mindig valós; „vizuális
látvány” stb.). Ugyanígy vigyázzunk a szinonimahalmozással
is.
- Kerüljük az önismétlést! Amikor például egy hoszszú
nevű bizottságra hivatkozunk, elég egyszer
kiírni a teljes nevet. „A kérdést felvetették a nyelvi
kiadványszerkesztési útmutatók beszerzéséért
felelős bizottságnak. A bizottság azt válaszolta…”
Mondatszerkezetekben is vigyázzunk az ismétlésekkel:
„A szoftver olyan szoftver, amely…”. Az ilyen
mondatok monotonná teszik a szöveget, ráadásul
a fogalom önmagával való meghatározása logikai
hibának számít.
A rövidebb dokumentumok és mondatok általában
nagyobb hatást képesek gyakorolni.
Iránymutatásul:
1 dokumentum = legfeljebb 15 oldal
1 mondat = átlagosan 15–20 szó
(inkább legyen több, de rövidebb mondatunk!)
Az Európai Bizottság dokumentumaira
jellemző túlzottan hosszú mondatok
sokszor akadályozzák a szöveg pontos
megértését. Ha lehet, bontsuk ezeket
rövidebb mondatokra! Ne feledkezzünk
meg a kötőszavakról („de”, „tehát”,
„azonban”), nehogy a logikai összefüggések
elhalványodjanak a szövegben.
Kerülendő azonban az azonos értelmű
kötőszavak halmozása („de viszont”, „de
ellenben”, „hogy vajon” stb.).
...és tömören:
Fejezzük ki magunkat egyszerűen, amikor csak lehetséges!
Emiatt nem fogják a szerzőt kevésbé műveltnek
vagy igényesnek tartani, viszont hitelesebbnek
fog hatni a szöveg.
|
|
azon tény fényében, hogy |
mivel |
bizonyos számú |
néhány |
a nagy többség |
a legtöbb |
ennek megfelelően |
eszerint |
annak érdekében, hogy |
azért, hogy |
a következők céljából |
azért, hogy |
a következők esetében |
ha/amennyiben |
amennyiben nem ez a helyzet |
ha nem, akkor… |
ez utóbbi esetben |
ilyenkor / ez
esetben |
kapcsolatosan/vonatkozóan |
-ról/-ről |
Az egyszerű, letisztult stílus
további ismérvei:
...kerüli a kétértelműségetHa ugyanaz a szó több különböző dologra vonatkozik,
félrevezetheti az olvasót:
|
|
Kérelmének beadási határideje kedd. Az
említett határidő módosítására kérelmet
nyújthat be. Kérelme… (de melyikről is
van itt szó?) |
Kérelmének beadási határideje kedd,
de szükség esetén igényelhet határidőmódosítást.
Kérelme… |
...valamint a „stilizálási célú”
szinonimacserétLehet, hogy úgy érezzük, érdekfeszítőbb a szöveg, ha
ugyanazt a dolgot többféleképpen nevezzük (szinonimák
alkalmazásával). Ennek is megvan azonban az
a veszélye, hogy összezavarja az olvasót:
|
|
Kérelmét keddig kell beküldenie.
A bizottságnak jogában áll
folyamodványát visszautasítani.
(Mármint a kérelmet – vagy valami
mást?) |
Kérelmét, melyet keddig kell
beküldenie, a bizottságnak jogában áll
visszautasítani.... |
...és tagadó szerkezetek helyett
inkább állításokat használ
|
|
Nem ritka, hogy a kérelmeket elutasítják,
ezért ne éljen panasszal mindaddig, amíg
meg nem bizonyosodott afelől, hogy
kérelmét nem hiányosan nyújtotta-e be. |
Meglehetősen gyakori, hogy a kérelmeket
elutasítják, ezért kérjük, csak akkor éljen
panasszal, ha megbizonyosodott afelől,
hogy kérelmét hiánytalanul nyújtotta be. |